Először is szeretnék gratulálni minden magyar sportolónak, aki részt vett a riói olimpián! Fantasztikus volt megélni veletek a sikereket, a kudarcokat, a küzdelmeket! Köszönjük!

Az olimpiai játékok üzenete nem az arany, ezüst vagy bronzérem, hanem az, hogy minél többen sportoljanak, szeressék és tiszteljék a sportolókat.

Ha nem a csodákról akarunk beszélni, mint Kenderesi Tomi bronzérme, - hogy a semmiből érkezve, 3 század híján megverte Phelps-t - hanem a következetes munka gyümölcséről, akkor kérdezzük meg erről Hosszú Katinkát és Shane Tusup-ot, Kozák Danutát, Szabó Gabriellát, Csipes Tamarát és Fazekas-Zur Krisztinát, Szilágyi Áront, Szász Emesét, Cseh Lászlót, Imre Gézát és Márton Anitát, Kenderesi Tamást, Kapás Boglárkát, Boczkó Gábort, Rédli Andrást és Somfai Pétert, hogy mi a recept a 3x-os olimpiai bajnoki címhez, illetve emberfeletti teljesítményeikhez.

Az a sportoló és sportvezető, aki nem az ő vagy korábbi olimpikonjaink szavait issza, és hagyja elfecsérelni a saját maga vagy tanítványai tehetségét, az hülye!

Tegyük össze a kezünket, hogy olimpiai arany-ezüst-és bronzérmes sportolóink, illetve pontszerzőink még magyar színekben indultak és becsüljük meg, amit a sportért és hazájukért tettek!

Figyeljünk rájuk, tanuljunk tőlük és támogassuk sportágaikat, hiszen ők azok, akik elvezethetnek minket a sportsikerek és örömök világába.

Pszichológusként úgy gondolom, hogy nincs győzelem közel tökéletes fizikai felkészültség és lelki egyensúly nélkül. Ott, ahol ezredek döntenek, minden számít. Megfelelő családi háttér, kiegyensúlyozott párkapcsolat, ideális edzéskörülmények, támogató légkör, rendezett anyagiak, egészséges életmód, tápláló étrend, elegendő pihenés stb. Mindennek rendben kell lennie ahhoz, hogy valaki a legjobbak között a legjobb tudjon lenni.

„Ép testben, ép lélek.” - mondja a régi görög közmondás. Nincsenek csodák. A győzelemhez az élet minden területén kemény munka és kiegyensúlyozott lelki élet kell. Ez a titok.

Hajrá magyarok!